Találkozzunk!

Barátokkal egy cseppet elázva a Szabi hídon! 

Na, jó! Nem odázom tovább! Írok róla, mert a héten már a sokadik emberről derült ki, hogy nem ismeri ezt a nagyszerű online platformot, aminek pont az a lényege, hogy nem is online!!


Terápiás munkám során sok olyan emberrel találkozom, akik külföldön élnek, esetleg akár több helyen is egyszerre és - nem meglepő módon - az egyik legnagyobb problémának a barátok hiányát, az elszigetelődést, pároknál a túlságos egymásra utaltságot jelölik meg. Nemrég néhány magyar csoportban valaki azt a kérdést tette fel, hogy mi jelenti a legnagyobb problémát a külföldi életben. Egy kicsit sem tudományos elemzésem szerint az időjárás mellett 😀 a család és a barátok, vagyis a stabil kapcsolatok hiánya tették ki a legnagyobb százalékát a válaszoknak (bár azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy melyik csoportban tűnt ez súlyosabb, illetve kevésbé súlyos problémának és persze, hogy miért). 

Amikor kicsit alaposabban utána akartam nézni a kérdésnek, hogy ne csak saját tapasztalatra és kútfőre hagyatkozzak, meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon kevés kutatás foglalkozik a barátsággal. A téma szakértői panaszkodnak is, hogy az emberi kapcsolatokkal foglalkozó konferenciákon jó ha egy-egy előadást szentelnek ennek a témának. A felnőttkori barátságokról még ennél is kevesebb írás született és azok is max a gyerekkori barátságok tovább élésének törvényszerűségeit, különlegességeit tárják fel különböző kultúrákban, vagy a nők és férfiak közti különbségekről szólnak. A felnőttkori barátkozás, új barátok szerzése azonban kiváló téma lehet ifjú kutatóknak, ha be akarnak robban a tudományos életbe, annyira nincs róla irodalom. Mondom is majd a szociológus évfolyamtársaimnak. 😊

És szereztél már barátokat az új suliban? Az iskolás évek alatt ez központi téma szülőnek, gyereknek és többnyire nyilvánvalónak tekintjük, hogy a barátok nem nőnek a barackfán, megszerzésükért és megtartásukért erőfeszítést kell tennünk és gyakran évek telnek el intenzív, mindennapos egymás piszkálásában - egy osztályban, vagy akár egy padban - mire mind a két fél azt mondja, hogy igazi barátot találtam. Ezek a barátságok jó esetben sokáig kitartanak és meghittség, közvetlenség tekintetében a nagycsaláddal vetekedhetnek. Az egyetemi barátságok aztán - amennyire én megfigyeltem - inkább a világmegváltásra és/vagy a hajnalig bulizásra épülnek. 

Nagy - inkább családi - barátságok tudnak még szövődni a gyerekek ürügyén is. Nálunk pl. a lányok legalább háromszor hosszabb utat tudtak megtenni egy kiránduláson "nyakba" nyafogás nélkül, ha más gyerekek is voltak velünk, a nyaralásokon meg gyakran csak az étkezésekre egyesült a gyerek és felnőtt banda, mindenki legteljesebb megelégedésére. 

Később azonban egyre szűkülnek a barátkozási lehetőségek és a fogyatkozó szabad idővel mintha türelmetlenebbek is lennénk. Kicsit mintha elfelejtenénk, hogy mennyi meló volt, hány tízórai csere-berébe, örök-haragba vagy épp végigizzadt edzésbe tellett mire végre annyira megbíztunk valakiben, hogy még 'azt' is elmondtuk neki.

Van még néha, hogy az ember olyan szerencsés, hogy véletlenül belecsöppen egy jó társaságba, aminek - mint tudjuk - az az egyik ismérve, hogy könnyen fogad be új tagot ... aztán jól otthon hagyja ezt a jó kis társaságot is, mint én tettem. 

Egy válás, új munkahely, költözés - pláne külföldre - aztán szétzilálhatja és ezzel párhuzamosan jócskán felértékelheti a barátságokat. Nekünk meg kevés az időnk, az energiánk és néha tán gyerekesnek is tartjuk, hogy 'barátkozzunk'. Na, de akkor nincs is remény? Remény az van! Mindig! Nyilván! 😀

Itt van például ez a fantasztikus online portál, ami miatt az egész bejegyzést elkezdtem. A Meetup.com * Egy egy olyan oldal, ahol a különböző érdeklődésű emberek egymásra találhatnak, mégpedig nem a virtuális térben, hanem a valóságban, egy kis kocsmában, kávézóban, színházban, moziban, parkban, tollas-pályán vagy épp a hegy tetején egy jóízű kiránduláson. A honlapon megkereshetjük a közelünkben működő közösségeket. A kötögető körtől kezdve a hegyi terep bicajosokig mindenféle társaság megtalálható. És ingyenesen! Max egy kávét kell fizetni, hogy ne nézzék ki a társaságot, vagy £1-2 a terembérlésért, mondjuk a tollashoz.

Szépsége még a dolognak, hogy ha az ember nem talál az érdeklődésének megfelelő csoportot a környéken, hát épp csinálhat is. Ez nyilván egy kis meló és könnyen feladhatja az ember, ha csak két ember esik be az elején és azok sem jönnek vissza a következőre, de talán megéri kitartani. 

Én eddig egy könyvklubot próbáltam ki, innen van az első olyan jó ismerősöm, akivel a klubon kívül is szoktam találkozni. A 'Not So Young' Professionals csapat azt a korábbi tapasztalatomat erősíti, hogy nem elég csak azért együtt lenni, hogy mi majd jól megleszünk, mert nincs társaságunk és mindannyian középkorú értelmiségiek vagyunk. A séta uncsi volt és nem jutottunk túl a bemutatkozó beszélgetéseken. Nekem ilyen volt még néhány másik kirándulós társaság is, de lehet, hogy ez az én hibám. A tollasozós csapat már sokkal inkább bejön nekem, de nyilván a szerencsén is múlik, hova ki jár. 

Ezt a bejegyzést meg a Shut Up and Write körben kezdtem írni, ahol ma voltam először. A bemutatkozó kör után mindenki belemerül a laptopjába vagy noteszébe és intenzíven írunk egy órán át - nincs vacakolás, készítek egy kávét vagy elmosogatok és a Facebook-ozás is elég snassz, hátha belenéz a szomszéd a laptopodba. Az egy óra leteltével lehet tovább írni, otthagyni a bandát vagy ottmaradni barátkozni. Az írásokat nem értékelik, nem adnak visszajelzést - az egy másik társaság - hanem kifejezetten a prokrasztináció mentes intenzív írás a cél - meg az ismerkedés hasonszőrű emberekkel. Ez a társaság augusztus óta ír együtt és mindenki ott maradt még beszélgetni. Nagyon jófej, nagyon különböző emberek voltak. Biztos, hogy megyek jövő héten is.


* A Meetup nem támogatja (sajnos) ennek a bejegyzésnek a megírását.
** Ez az oldal azok számára jelent lehetőséget, akik szívesen találkoznak a helyiekkel is. Érdekes téma az is, hogy mennyire fontos, hogy magyarok legyenek az új barátok. Erről majd később!