Karácsonyra - nem recept, vagy legalábbis nem a bejglié
A gyerekkori Karácsonyokból
nekem mindig a Csoda volt a legfontosabb. A nővéremmel már délben átmentünk a
nagymamához, hogy közben a Jézuska fel tudja díszíteni a fát és én 20 éves
koromig évente ugyanazzal az izgatott várakozással léptem be a csengőszóra a szobába, hogy
ott végre tanúja legyek a Csodának, amit a csillagszórótól szikrázó fa
testesített meg. Mivel nekem fontos volt, a gyerekeimnek is így akartam átadni,
az Apukájuk meg szerencsére partner volt ehhez. A Szentestének meghatározott
koreográfiája volt, amihez a lányok is ragaszkodtak.
A két lány már előző este átmennek Nagyanyóhoz, ott feldíszítik a kerti fenyőfát, TV-znek, nagymamáznak, majd a másik pár nagyszülővel nagyjából egyidőben érkeznek. A nappalinak nincs ajtaja, így egy karácsonyi függönyt teszek fel - idén már 19. éve -, hogy nehogy véletlenül valamelyik hamarabb lássa meg a fát. Apjuk, mint Jézuska, csönget és akkor ... aztán a fa körül összekapaszkodva még tartjuk egy kicsit a csodát, míg elénekelünk egy karácsonyi éneket, majd a csillagszórók leégnek és mi köszönthetjük egymást.
Idén azonban a nagyobbik lányom, aki 19 éves, otthon szeretett volna maradni, mivel az előző két éjszaka nem aludt otthon, vágyott a szobájára és egy kis megszokott nyugalomra. A kisebbik morgott, hiszen ezt nem így szoktuk és én is tartottam kicsit a dologtól: most akkor csináljunk mindent együtt, vagy ő zárkózzon a szobájába? Végül természetes módon szépen alakult a nap, a nagyobbik lányom mindenben segített, kivéve a fa díszítését, az ajándékok elrendezését. "Oda sem nézett". A kisebbik pedig a Nagyanyónál őrizte a hagyományokat. Aztán a megbeszélt időre mindenki befutott, a gyerekek Apja, akitől már tíz éve elváltam, hozta Anyámat és a súlyosan Alzheimeres Papapát, Anyu férjét. Ahogyan korábban a lányok igényeire és teherbírására voltunk tekintettel, most az öregekre figyeltünk. Mire Anyu az unokája karján bebicegett a szobába, bizony már az összes csillagszóró leégett, de a kisebbik lányom tán észre sem vette, mert csak a Nagyanyjára figyelt, a nagyobbik meg intett, hogy gyújtsunk villanyt, mert Papapa reszket a félelemtől a sötétben. Kicsit szétzilálódva a közös éneklés sem úgy sikerült, mint szokott. Valami mégis ugyanolyan szép volt.
A két lány már előző este átmennek Nagyanyóhoz, ott feldíszítik a kerti fenyőfát, TV-znek, nagymamáznak, majd a másik pár nagyszülővel nagyjából egyidőben érkeznek. A nappalinak nincs ajtaja, így egy karácsonyi függönyt teszek fel - idén már 19. éve -, hogy nehogy véletlenül valamelyik hamarabb lássa meg a fát. Apjuk, mint Jézuska, csönget és akkor ... aztán a fa körül összekapaszkodva még tartjuk egy kicsit a csodát, míg elénekelünk egy karácsonyi éneket, majd a csillagszórók leégnek és mi köszönthetjük egymást.
Idén azonban a nagyobbik lányom, aki 19 éves, otthon szeretett volna maradni, mivel az előző két éjszaka nem aludt otthon, vágyott a szobájára és egy kis megszokott nyugalomra. A kisebbik morgott, hiszen ezt nem így szoktuk és én is tartottam kicsit a dologtól: most akkor csináljunk mindent együtt, vagy ő zárkózzon a szobájába? Végül természetes módon szépen alakult a nap, a nagyobbik lányom mindenben segített, kivéve a fa díszítését, az ajándékok elrendezését. "Oda sem nézett". A kisebbik pedig a Nagyanyónál őrizte a hagyományokat. Aztán a megbeszélt időre mindenki befutott, a gyerekek Apja, akitől már tíz éve elváltam, hozta Anyámat és a súlyosan Alzheimeres Papapát, Anyu férjét. Ahogyan korábban a lányok igényeire és teherbírására voltunk tekintettel, most az öregekre figyeltünk. Mire Anyu az unokája karján bebicegett a szobába, bizony már az összes csillagszóró leégett, de a kisebbik lányom tán észre sem vette, mert csak a Nagyanyjára figyelt, a nagyobbik meg intett, hogy gyújtsunk villanyt, mert Papapa reszket a félelemtől a sötétben. Kicsit szétzilálódva a közös éneklés sem úgy sikerült, mint szokott. Valami mégis ugyanolyan szép volt.
2012. december
Azóta minden évben van valami változás a gyerekkori
menetrendben, de valami mégis ugyanaz. Mert őrizzük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése