Elkezdtem A Könyvet!

A Könyv! Egy könyv. Könyvecske. Egy kis könyv, nem sokkal több, mint mondjuk 10 hosszabb cikk, abból meg már volt jóval több is. Menni fog! Mennie kell! Elvégre van egy szerződésem a HVG Kiadóval, hogy a Terapeuta esetei c. sorozatba én is írok egy könyvet. Valami olyasmit, amin keresztül be lehet kukucskálni egyrészt a terápiás szobába és légy a falon módjára belehallgatni a terápiás ülésekbe, másrészt a terapeuta fejébe, hogy pont akkor miért azt és nem valami egészen mást kérdezett, milyen pillanatnyi ötlet, milyen mélyebb, már automatikussá vált stratégia vezérelte és főképp milyen szemlélet irányítja, mit is tart fontosnak az üléseken és a kapcsolatokban, amiket a hozzá forduló emberekkel köt. Ebből nagyjából persze az is ki fog derülni, hogy milyen dolgokat tart fontos az Életben, úgyhogy izgalmas nyomozás lesz ez nekem is. Megtiszteltetés, hogy Orvos-Tóth Noémi, Széll Dávid, kedves barátnőm, Megyeri Zsuzsa és még sokan mások mellett én is megoszthatom, mit gondolok a pszichoterápiáról.

Mérhetetlen hálával tartozom a családnak, először amiért beengedtek a szobába, ahol egy a szekrényből kizuhant, reménytelenül összekavarodott csontváz várt arra, hogy csonttól apró csontocskáig összerakjuk egy majd’ húsz éves történet vázát, sőt életet is leheljünk belé, másrészt, hogy ezt a fájdalmas, de sokszor elképesztően felemelő történetet elmeséljem. Minden erőfeszítésemmel azon leszek, hogy hitelesen tolmácsoljam ezt a küzdelmes folyamatot, amit egy éven át követhettem. Ha jól csinálom, biztos vagyok benne, hogy mások is erőt és iránymutatást találnak benne.

Szóval végre magam számára is ünnepélyesen bejelenthetem, hogy elkezdtem. Elővettem és összerendeztem a jegyzeteimet, a leveleket, amiket váltottunk és a körülbelül tizenöt beszélgetés mindegyikéből kiemeltem a legfontosabb elemeket, amik bővebb kifejtést érdemelnek. Kapóra jön, hogy a narratív terápiás módszerekhez híven az előremutató és fontos lépéseket szó szerint dokumentáltam, így a tíz évvel ezelőtti történet emlékeinek folytonossági hiányait a jegyzeteimből tudom befoltozni. Megírtam az előszót – bár azt (is) nyilván még ötször át fogom írni – és alakul az első fejezet. Huh! 

Van még egy kicsi nehezítés. A határidő – nyár vége – megegyezik a kriminológia mester szak disszertációéval. Egyik angolul, másik magyarul, izgalmas lesz. Drukkoljatok!