Barátnő vagy pszichológus? – Kivel lelkizzünk?

Barátnő vagy pszichológus? – Kivel lelkizzünk?

Zsuzsa barátnőmhöz olyankor szoktam fordulni, ha ki akarom önteni a lelkemet. Barátságos konyhájában isteni kávét csinál és mindig kerül az asztalra egy kis süti is – már csak a boldogság hormonok megsegítése végett. Zsuzsa nem sokat szól, de nagyszerűen hallgat, mindig megkönnyebbülve jövök el tőle, kicsit letettem a pakkom. Kapcsolati kérdéseket legjobban Beával lehet megbeszélni. Saját kuckónk van egy művelődési ház félreeső foteljeiben, ahova nem toppan be a család, de rendelni sem kell. Senki és semmi nem zavarja meg beszélgetésünket, ami mindig egyenrangú, kétoldalú és rengeteg új szempontot vet fel. Bea kérdez, mindenre kíváncsi és megosztja velem saját tapasztalatait is. Találkozásaink igazi intellektuális események. Vannak netes-csetes barátaim is. Többnyire külföldön élnek, de nem hagyjuk, hogy kapcsolatunkat a távolság elhomályosítsa. Ha valami fontosat akarok velük megosztani, vagy kikérni a véleményüket, akkor nagyon pontosan kell fogalmaznom. Nem hagyhatom, hogy félreértsenek és nem támaszkodhatom a mimikámra, a mindent elmondó tekintetemre. Így fel sem merül, hogy kitalálják a gondolataimat, ami nagyon hasznos tud lenni egy probléma és a lehetséges megoldások megfogalmazásánál.
No, de ilyen barátnők és barátok mellett ugyan kinek van szüksége pszichológusra? Vannak olyan helyzetek, amikor a laikus segítők tehetetlenek. Vagy azért mert hiába mondják, nem hallgat rájuk a bajbanlevő, vagy mert ők sem tudják, mi is lenne a jó megoldás. Ilyenkor érkezik a bíztatás: Keress fel egy pszichológust! Kell egy szakértő! Ő majd meg mondja mit csináljál, hogy jó legyen!
De miben is szakértő a szakértő, ha pszichoterapeuta? A fodrászról, vízvezetékszerelőről pontosan tudjuk, hogy hol vannak mesterségének határai. Előbbitől nem várjuk el, hogy kinövessze a hajunkat és a vizes szakitól is elég annyi, hogy a lefolyó újra működőképes. Ha esetleg még fel is takarít maga után, már meg vagyunk hatva és gondosan eltesszük a névjegykártyáját.
A pszichoteapeuta esetében azonban nem ilyen egyszerű a képlet. Sokan kimondva, kimondatlanul tanácsot, konkrét megoldási javaslatot várnak a terapeutától. Hogy rávezesse őket a helyes útra. Ami persze egyben azt is feltételezi, hogy tudja melyik a helyes út. De vajon kinek a számára? Az úton járva én talán a szabadság virágos mezejét látom, míg más a rendezetlen összevisszaságot. Míg az egyik akkor is kíváncsi a tekervényes ösvényekre, ha nem látja merre vezetnek, a másik el sem indul, ha nem látja világosan a célt.
Életünk szakértői mi magunk vagyunk. A pszichológus – ha érti a dolgát – abban segíthet, hogy a saját utunkat megtaláljuk, hogy sikerüljön a számunkra igazán fontos értékek szerint élni és dönteni. Ehhez pedig fel kell használnia azt a végtelen tudást, ami minden emberben ott lakozik. A személy talán nem tudja pontosan megfogalmazni, esetleg összekavarodtak a társadalom, a szülők, a házastárs, a főnökök elvárásai a saját értékekkel. Talán rá kell nézni a helyzetre egy másik szemszögből is, esetleg meg kell kérdőjelezni eddig nyilvánvalónak hitt igazságokat is, hogy aztán eldönthessük, igen, ez fontos, ez fogja irányítani az életemet, vagy félretehessük, mint számunkra fölöslegeset.
Nem könnyű, gyakran fájdalmas vállalkozások ezek, ezért jó ha van valaki, aki kérdéseivel új utakat nyit és mellettünk áll, támogat a kutatás során. Valaki, aki a kérdezésnek a szakértője, és aki nem engedi, hogy a saját élményei és értékei irányítsák, amikor a hozzá forduló személy problémáira keresik a megoldást.

Először megjelent a Ridikül magazinban