A második esély

Hamarosan folytatom a "mitől is kezd otthon lenni Glasgow egy év után" mini-sorozatot. Már csak azért is, mert sokan kértétek egy olvasótól Csernus egy idevágó könyvrészletét, amire szeretnék reagálni én is.

Most viszont pillanatokon belül kezdődik a tanév, aminek kapcsán feltettem magamnak egy kérdést, amire még a jövő héten elkezdődő suli előtt szeretnék - magamnak - választ adni:

Mit fogok másként csinálni, mint egy évvel ezelőtt annak érdekében, hogy jobban érezzem magam?

A narratív terápiás képzésem alatt az egyik legkedvesebb kérdés egy kicsit másképp hangzott. Ott a szemlélet két alapító atyja egy-egy terápiás óra után azt kérdezte egymástól, hogy ezen az ülésen mit csináltál másképp? Hogy fejlesztetted, javítottad a technikádat, hogyan voltál figyelmesebb, értőbb stb.? Azért szeretem ezt a kérdést, mert ez eleve feltételezi - meg persze emlékeztet is rá 😉- , hogy soha nem rutinból dolgozunk, hanem megpróbáljuk a korábban félrecsúszott, kevésbé szerencsés megoldásokat elkerülni és másokkal helyettesíteni. Aztán persze előfordul, hogy ez az újítás sem az igazi, netán el kell vetni és megint egy újabbat, egy kicsit mást kitalálni. Így fejlesztgetjük magunkat meg a szakmánkat, akármi is legyen az, cipő-felsőrész készítés vagy pszichológia.

Az én fenti kérdésem magamhoz nem visszatekintő, inkább az újévi fogadalmakhoz hasonlatos, amiről tudjuk, hogy ritkán válnak valósággá, mert hajlamosak vagyunk túl nagyot álmodni, túl sok mindent megfogadni. Megpróbálok hát önmérsékletet gyakorolni.

1. Nem reménykedem, hogy idén magasabb lesz az átlagéletkor az évfolyamon 25 évnél! (pedig igazából már elkezdtem reménykedni ... hátha ... STOP!)

Tavaly arra számítottam, hogy legalább egy-két ember lesz, aki csak bajosan lehetne a gyerekem, de tévedtem. Bármelyik, simán! Persze lehet fiatalabbakkal is ismerkedni, barátkozni, de a kevés óra és a rövid együttlét amúgy sem nagyon kedvez a barátságok kialakulásának, úgyhogy mélyen megértem, ha a kevesebb kulturális akadály irányában próbálkoznak a fiatalok és inkább olyannal beszélgetnek, aki pl ismeri az éppen futó és érdekes sorozatokat.

2. Nem remélem, hogy az egyetem gondoskodik szakmai, de közvetlenül az órákhoz nem kapcsolódó közösségek létrehozásáról, támogatásáról.

Volt egy olyan elképzelésem, hogy majd filmklubot csinálunk pl. a különböző országok büntetésvégrehajtásáról hiszen annyi országból jöttünk, tök izgis lenne látni egy-egy dokumentumfilmet erről (Bebukottak, Káin gyermekei, A Viszkis). Vagy egy-egy olvasmány mentév vitakört. Hát nem!

Mivel érdemes inkább pozitívan megfogalmazni a fogadalmakat, a fenti két elhatározás nyomán arra fogok törekedni, hogy tovább ápoljam az eddig megszerzett szociális kapcsolataimat és amennyire a tanulmányok engedik újakat keressek. Aktívan.

Úgy legyen!