Kalács és oily-boily

Amikor először említettem a lakótársaimnak, hogy kalácsot készítek vasárnap reggelre - amolyan édes, puha kenyér kelt tésztából, kicsit hasonlít a Chelsea Bun-ra, magyaráztam nekik - nem számítottam különösebb felhajtásra. Gondoltam, majd kiteszem az asztal közepére és mindenki tör belőle reggelire, elvégre nem szoktunk együtt enni. Aztán majd ízlik, örülnek és ettől mindenkinek jó lesz. Legnagyobb meglepetésemre azonban, mire kimentem, hogy kivegyem a sütőből az illatosat, ők hárman már mind ott ültek a konyhapadon, mint verébfiókák a fészek szélén. A pizsamás, kalácsillatú vasárnap reggel határozottan családias hangulatot öltött.
Pedig nem család, hanem négy, meglehetősen random ember ülte körül a nagy asztalt. Egy angol bábművész, egy francia artista-színész, egy lengyel köztéri bútor-tervező és egy magyar kriminológus tanonc. Nagyon-nagyon különböző családi háttérrel, alapvetően épp egyedül Glasgowban, mindahányan éhesek - persze valami finomságra is - de leginkább arra a biztonságra, melegségre, amiben nem kell szerepet játszani, megfelelni, mert az embert elfogadják úgy, kicsit álom-szagúan pizsiben is. Erre az érzésre szokták mondani, hogy családias, talán mert arra a biztonságra emlékeztet, amit - szerencsés esetben - gyerekkorunkban tapasztalhatunk meg és amiben benne van a gondoskodás is. Gondoskodás valakiről és a gondoskodás elfogadása, mert biztosak lehetünk benne, hogy nem fogják majd behajtani rajtunk az ellenértékét.

Családiasnak mondjuk hát, pedig megtapasztalható idegenben, majdnem idegenek között is. Ez még emeli is az értékét, amit szintén jó megjegyezni - nem csak magunknak, hanem hangot is adva neki. Mint kiderült, a többiek is dicsekednek fűnek-fának, mi jó dolga van Attilának milyen jófej lakótársaik vannak. Pedig nincs mindennap főzőcske, négyen négyfelé szaladunk, mindenki külön főz valami gyorsat magának és igyekszünk nem összekeverni a fél hagymákat a hűtőszekrényben. Ha viszont valaki épp sütésben-főzésben akar kikapcsolódni és mint minden műremeket, ennek eredményét is meg akarja osztani valakivel - és ki mással, mint velünk, akik épp kéznél vagyunk - akkor azt nagyon megbecsüljük. 

A minap például otthonról jöttem vissza Glasgowba, amikor az úton egy WatsApp üzenet kaptam: ne tervezz sütést ma estére, elromlott a sütő. Jót mosolyogtam, eszembe sem volt késő este, utazás után még főzőcskézni. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor otthon - vagy hogy is mondjam, hát itt Glasgowban - egy tál forró oily-boily várt, ami leginkább a mi túrófánkunkhoz hasonlít, csak épp egész más. Viszont pont annyira finom és Magda készítette, aki egy korábbi lakhelyéről, Hollandiából hozta a receptet. Jó volt így megérkezni.

Persze a jó együttélésnek - családban, vagy más közösségben, otthon vagy idegenben - vannak még más trükkjei is, de azokról majd máskor. Addig is álljon itt a két recept, Ti meg írjátok meg, mivel csaljátok be a házba azt a bizonyos családias érzést.

RECEPTEK

Fahéjas kalács:
Egy zacskó szárított élesztőt - itt nem láttam épp frisset - 1 deci picit cukros, picit langyos tejben felfuttatunk - vagyis megvárjuk míg szép undira nő a habos tej a tetején - majd fél kiló liszt közepére borítjuk. Ráütünk két tojást, még 3 deci tejet, 2 evőkanál cukrot, 5 deka olvasztott vajat és jól eldolgozzuk egy fakanállal. Valamikor egy kis sót is teszünk bele, a lényeg, hogy NE az élesztőbe közvetlenül. Igazából a lisztbe kéne, de olyankor mindig elfelejtem. Amikor már elválik az edénytől a tészta, akkor kicsit lisztes kézzel tovább gyúrjuk. Ez a legjobb az egészben. Kifejezetten terápiás. Gyúrjuk, fordítjuk, gyúrjuk. Beledolgozzuk minden szeretetünket.  Ha hólyagosodni kezd - nem a szeretetünk - akkor lesz jó. Kicsi liszttel megszórjuk és letakarva meleg helyre tesszük ...
... és itt jön a probléma! Hol van egy brit lakásban meleg hely? Sehol! Így a kalácskészítés arra is remek ürügy, hogy egy kicsit feltekerjük azt a termosztátot. Ha sikerült egy kis meleget csiholnunk, akkor egy óra múlva legalább kétszer akkora lesz a kis bucink a kendő alatt. Akkor kinyújtjuk, alaposan megkenjük olvasztott vajjal és megszórjuk fahéjas cukorral. Feltekerjük és innentől aztán szabad a pálya, lehet vele figurázni: félbehajtani és összefonni, kétujjnyi darabokra vágva kiolajozott tepsibe rakni vágott felükkel felfelé - akkor úgy lehet kezelni, mint az aranygaluskát - vagy ahogy én szoktam, spirálba tekerem egy kerek sütőtálban, amit persze szintén kiolajoztam, és két-ujjnyi darabonként bevagdosom, hogy a gőz kijöjjön, de a fahéjas vaj ne folyjon ki belőle. Így aztán könnyű lesz majd törni belőle. Hogy mivel kenjük meg a szép kalácsfény eléréséhez, arról megoszlanak a vélemények, én egy kis tejet keverek a tojássárgájához, attól fényes, sötétbarna színt kap. 
És most jön a következő lényeg! A második kelesztést az éjszakára bízzuk. A feltekert, tepsiben csücsülő kalácsot be lehet tenni a hűtőbe, vagy ki az ablakba, teraszra, csak el ne ázzon, meg ne találja valami helyes állatka. Reggel aztán csak egy fél órával kell korábban kelni, mint a többiek, akiket majd a kalácsillat fog előcsalogatni a barlangjukból. A sütőt nem kell előmelegíteni, csak betenni a tésztát, ami az éj leple alatt újabb növekedésnek indult és már szinte magától is megindulna a sütő felé. 180 fok kb. 40 perc a sütésidő, de érdemes ellenőrizni, megszurkálni hosszú tűvel, hogy biztosan megsült belül is.

Olily-boily Magdától

Fóka harca egy háromfejű óriás-verébbel

Ez is kelt tészta, de nem kell hozzá sütő. Csak sok olaj, ami aztán ott marad, kidobni kár, úgyhogy újabb és újabb oily-boily halmokat kell sajnos csinálni, egészen addig, amíg az olaj el nem fárad, vagy mi nem tudunk már rá sem nézni semmiféle olajban sült csodára. Az internacionalizmus jegyében ehhez angol cup mértékegységben adom meg a hozzávalókat. Kell egy kis kihívás az élethez.
Szintén felfuttatunk egy zacskónyi szárított élesztőt egy kis cukros, langyos tejben, majd hozzáadjuk az egy kávéskanálnyi sóval megsózott - hah! nem felejtettem ki!  - 2 és 1/4 cup-nyi liszthez. Ez a 1/4 cup egy marhaság, nekem amúgy is csak fél cup mércém van, aminek a felét kimérni embert próbáló feladat, úgyhogy legyen 2 és 1/2 cup az a liszt. Beleütünk egy tojást, némi mazsolát szórunk bele és egy szép nagy savanykás almát is belereszelünk. Egy mély serpenyőben jó sok olajat forrósítunk, beolajozzuk a kanalat és a forró olajba szaggatjuk a tésztát. Kis porcukor vagy házilekvár dukál hozzá. Ja, meg a társaság!!

Kolibri

Csodaszarvas

 Jó étvágyat! Jó társaságokat!