mer' a férfiak

Oslo - Vigeland park

Olvasom, hogy Nagy Britaniában egyre több férfi tölti azzal a hétfő estéjét, hogy 10-15 férfitársával együtt az érzéseiről beszélget minden különösebb megkötöttség és főleg pszichológus jelenléte nélkül. A beszélgetés 5 kérdés köré épül, amelyek az elmúlt napok eseményeire, érzéseire, a pozitív élményekre, célokra és támaszt nyújtó ismerősökre, rokonokra kérdeznek rá és arra, hogy milyen teher nyomja leginkább a vállukat, amit itt szívesen letennének.

A 45 éven felüli brit férfiak között az öngyilkosság a leggyakoribb halálok és háromszor gyakoribb, mint a nők között, aminek a klub létrehozója, Amber, egy volt profi rögbi játékos szerint az egyik oka, hogy a férfiak között nem elég cool a problémákról, érzelmekről beszélni. Ő ezen szeretne változtatni és a népszerűsítéshez olyan figurákat nyert meg, mint a humorista Ricky Gervais vagy a rugby nagyágyú Danny Cipriani.

Magyarországon az öngyilkosság arányszáma 3x magasabb, mint Nagy Britaniában és a férfiak nálunk is sokkal veszélyeztetettebbek, mint a nők. Nagyjából négyszer annyi férfi vet véget az életének, mint nő, úgyhogy biztos, hogy elkelne nálunk is egy ilyen no-nonsense férfikör. A férfiember nálunk sem sírhat, problémáját maga oldja meg és sikert sikerre halmoz J.

Amber szerint az is probléma, hogy a népszerű magazinok és Facebook okosságok is főleg nőket szólítanak meg, a férfiaknak itt is inkább a macsó férfiasságot proponáló nagymesterek életbölcsességei jutnak. Ez persze tényleg nem jó, de az sem biztos, hogy sokkal előrébb vannak azok (a nők), akik a pszichológiában nagyon kiműveltek. És ebben nem csak az olcsó egyenmegoldásokat nyújtó népszerű pszichológia a ludas.

Maga a pszichológia szakma gondol gyakran magáról túl sokat és ezzel azt a benyomást kelti, hogy problémáinkat – amik ugye mindenkinek vannak, - csak szakértők oldhatják meg hosszú és nehéz munkával. Hogy a pszichológusnak diagnosztizálnia kell, mint az „igazi” orvosoknak és a sokak által tapasztalt mindennapi problémáknak idegen neveket kell adni – amiket persze most már mindenki használ. Csak valahogy a személyes élmény, a saját történetek vesznek el az olyan terminológiák mögött, mint „életközepi válság”, „kötődési nehézség” vagy a már vízcsapból is folyó depresszió.

A laikus, önsegítő köröknek hatalmas erejük van, de a pszichológus által vezetett beszélgetésnek sem kell feltétlenül egy hatalmi pozícióra épülnie. A pszichológus nem akkor szakértő, ha a normalitásnak valamiféle okos könyvekben lefektetett mércéje szerint meg tudja mondani, mi a baj a hozzá fordulók érzelmi életében, hanem akkor, ha olyan kérdéseket tud feltenni, amelyek segítségével ők maguk tudnak rájönni, hogy van-e baj és ha igen, akkor hol és mit lehet tenni a megoldás érdekében.

Az a gyanúm, - sőt tapasztalatom - hogy nem csak a férfiak profitálnának a no-nonsense, a saját élményekre, érzésekre és megoldásokra fókuszáló segítő beszélgetésekből, pszichológussal vagy anélkül.