Online? Hogy?

Még otthon – Budapesten – voltam, amikor az első online terápiára kértek. Gondoltam, furcsa lesz, pláne, hogy nem is ismertük egymást Ágival, de – talán éppen ezért – legnagyobb meglepetésemre természetesen alakult a beszélgetés. Ő így írt erről, amikor megkérdeztem lenne-e kedve megosztani mással a tapasztalatait az online konzultációról:

„Jól vagyok. Nem volt ez mindig így. Közel ötven évesen költöztem külföldre. Már nem bírtam a hazai légkört. Új életet akartam kezdeni, ami – most már szerencsére mosolyogva állíthatom –, sikerült. De az újrakezdés annyi nehézséggel, frusztrációval járt, amit nehezen viseltem. Amikor mindehhez teljesen váratlanul és érthetetlen módon egyes típusú cukorbetegség társult, összeomoltam. A fiam javasolta, hogy forduljak pszichológushoz. És milyen jól tettem. Persze szerencsém is volt, hogy Juditra találtam, aki vállalta, hogy skype-on keresztül beszélget velem. Minden héten nagyon vártam ezeket a “találkozásokat”. Mivel hozzászoktam, hogy a családommal és a barátaimmal is az internet segítségével tartom a kapcsolatot, egyáltalán nem volt furcsa a terápia e formája. Észre sem vettem, hogyan történt, de egyszer csak nem szorongtam többé, sikerült kikecmeregnem a kátyúból. Azóta

munkahelyet váltottam, szeretem, amit csinálok, van pénzem, s bár a betegségem gyógyíthatatlan, megtanultam együtt élni vele. Mindenkit arra biztatok, ne habozzon segítséget kérni, ha szükségét érzi.”

Nekünk pszichológusoknak nagy mázlink van a szakmánkkal, minden egyes találkozással, mindenkitől tanulunk valamit. El lehet képzelni, milyen jó volt visszagondolni ezekre a beszélgetésekre, amikor eldöntöttem, hogy Glasgowba jövök tanulni két évre. Csak remélni tudom, hogy én is tudtam annyit segíteni, mint amennyi ötletet és gondolkoznivalót kaptam Ágitól.

A pszichológiában még az is csuda jó, hogy elképesztően széles a tárháza. Bizton mondhatom, hogy mindenki megtalálhatja a neki leginkább testhezálló formát a pszichodrámától a Skype terápiáig. Erről is mesél egy másik olyan kedves ember, akivel együtt gondolkodunk azon, hogy mit is kéne ahhoz tennie, hogy az életében több legyen az öröm.

„Judittal nagyjából 8 éve ismerjük egymást, először egyéni terápiába jártam hozzá, majd egy nagyon érdekes kezdeményezésbe hívott, egy úgynevezett "Anyakör"-be, ahol 10-15 nő/édesanya/feleség találkozott rendszeres időközönként, és beszéltük meg az életünket érintő nehézségeket, problémákat, jó élményeket, amely találkozókon Judit mint moderátor vett részt. Számomra nagy felismerés és megkönnyebbülés volt, hogy láthattam, érezhettem, nem vagyok "egyedül", más is hasonló dolgokkal küzd, mint én, másnak is vannak nehézségei a gyereknevelésben, a párkapcsolatában vagy a munkahelyén, és érdekes volt meghallgatni mások megoldási stratégiáit is, sokat lehet ezekből is tanulni.

Közel két éve, a magánéletemben bekövetkezett változások miatt ismét felmerült bennem az igény, hogy pszichológus segítségét kérjem, és mivel Judit felé megvolt bennem már a bizalom, az interneten kutakodni kezdtem utána, és szerencsésen ismét „egymásra találtunk”. Judit azóta is kitartóan és türelemmel kísér göröngyös utamon, és nagyon hálás vagyok neki, hogy felajánlotta 2018 augusztusában, hogy külföldre költözése után is szívesen folytatja velem online a megkezdett munkát, így a kezdeti kétségbeesésem – hogy mi lesz most velem? – is alábbhagyott. Így is történt, a terápiát tovább folytatjuk online tavaly szeptember óta Skype-on. Szerencsére semmilyen hátrányát nem tapasztaltam eddig az online kapcsolattartásnak, sőt időpont és helyszín szempontjából rugalmasabb és kényelmesnek bizonyul ... bár azért azt hozzá kell tennem, hogy várom vissza. Annak azért van egy plusz ereje, ha ott ülünk szemtől-szembe egymással. „

Azt hiszem ez a két vélemény elég jól összefoglalja az előnyeit és hátrányait az online terápiának: a személyes, egy térben létezést nem tudja visszaadni, de kitágult-összeszűkült világunkban sok praktikus előnye van.